Suttogó vihar - 35. fejezet

~Hogy mii? A Suttogó vihar itt, a Másvilágon? Hogy lehet ez?
Hát úgy, hogy Stella barátnőmmel art trade keretében egymás storyját folytattuk 1-1 résszel. A Másvilág folytatását itt leshetitek meg, a Suttogó vihar előzményeivel együtt ^^
http://1000szin.blogspot.hu/p/suttogo-vihar.html
Jó olvasást, kritikát szívesen fogadunk~

/Miiko/

    ~    Floppy, Drakald de jó hogy jöttök! – A testem mellett ücsörögtem egy széken – Lassan megbolondulok

    ~    Cin-cin – nézett kérdőn a kisegér

    ~    Mindenki hozzám jár, hogy kiontsa a lelkét... Kezdjük az elején, Ezarel az esküvő másnapján berontott ide egy cetlit lobogtatva, hogy Valkyon elmegy a hajóval, természetesen ezt már tudtam, mert láttam beszélni a főnixxel. Háborgott egy kicsit, majd elviharzott.
Utána toppant be Huang Hua, aki azt mondta úgy sejti hallom, és nyugodjak meg épségben elindultak kristály darabokat keresni. Erről is tudtam igaz, de mit tehettem, végig kellett hallgatnom. Zifu is itt volt vele, olyan fejeket vágott mint aki szenved, hogy itt kell lennie.
Következőnek Nevra esett be az ajtómon, na nála előre féltem mit szeretne, és az utolsó pillanatban pattantam fel erről a székről mielőtt a szellememre ült volna. Ami amúgy kényelmetlen, attól függetlenül, hogy igazából átmennek rajtam a tárgyak. De nagyon fura, az ő történetét hallgattam a legszívesebben, úgy tűnik benőtt a feje lágya – Drakald lefeküdt, Floppy pedig mellé, és tovább hallgatták az élménybeszámolóm – Találkozott egy Suda nevű szolgáló lánnyal, aki a fenghuangok szolgálatában áll, és úgy érzi nem tudja mit tegyen. Szereti Lynnt, de tudja hogy Valkyon kezeiben jó helyen van, viszont Sudába is kezd beleszeretni, és fél hogy őt is elveszíti és nem tudja mit tegyen. Azon gondolkozik hogy megveszi, hogy itt maradhasson vele. Utána ücsörgött még itt egy keveset, és biztosított hogy mindent megtesznek értem és azért hogy helyrejöjjön minden.
Meglepetésemre Suda is megjelent itt, és ő egy kérdéssel fordult hozzám. Tudta hogy Nevra nőkkel kapcsolatos múltja igen sokrétű, szó szerint így fogalmazott, de úgy látja hogy őt igazán szereti, de fél, ezért ha tudom akkor valamivel jelezzem hogy hallom őt, mert feltenné a kérdését. Úgy éreztem ennyit megtehetek értük, így megpróbáltam megmozdítani pár dolgot, végül sikerült lelöknöm egy tollat valahonnan, amit boldogan felkapott, és letett a székre. „Ha úgy gondolod hogy teljesen bízhatok benne, akkor kérlek lökd le újra a tollat!” Remélem jól gondolom, mert lelöktem a tollat Suda pedig megölelte a testem és elrohant. Mikből ki nem marad az ember, ha éppen szellem...
Tudjátok mit? – kérdeztem – Sétáljunk egyet!

Felkeltünk és átsuhantam az ajtón, Drakald ügyesen kinyitotta és elindultunk a kifelé. A zene kertjében megláttam Huang Huát és Zifut. Szóltam a kísérőimnek hogy maradjanak ott, mert kicsit feltűnőek lennének és odamentem hallgatózni.

    -      Több légónyi sereg, és majdnem 100 hajó érkezik hamarosan, ennyinek elégnek kell lenni. Az obszidián gárda biztos segít felkészülni mindenkinek

    -      Nem gondolod hogy ez túl sok? – morgott Zifu

    -      Miért lenne sok édes Zifum? Azért jöttünk hogy segítsünk, azért vehette Ray feleségül a kiválasztott lányt. Természetes hogy segítünk

    -      Szerintem akkor se kéne ekkora sereget kölcsönöznünk nekik... Apropó, az egyik gárdavezető odajött ma hozzám – felkaptam a fejem ennek hallatára és közelebb mentem

    -      Nocsak – mosolygott Huang Hua

    -      Nevra volt, az árnyék gárdából. Az egyik szolgáló lányomról kérdezősködött

    -      Micsoda meglepetés! – láttam rajta hogy Nevra előbb járt nála, mint Zifunál

    -      Meg szeretné venni tőlem, de hogy minek kell neki... Semmirekellő az a lány!

    -      Akkor? Ha neked nem hasznos, és még pénzt is kapnál érte mi állít meg benne hogy eladd neki?

    -      Az hogy egy fenghuang nem lehet más szolgája!

    -      És ha ő nem szolgaként tekintene rá? Ha fel akarja szabadítani? – Zifu arca eltorzult

    -      Micsoda?! 

    -      Nevra szereti a lányt, és szeretné ha vele maradhatna

    -      Honnan tudod mindezt?

    -      Nálam is járt – mosolygott Huang Hua

    -      Márpedig nem kapja meg tőlem – fonta keresztbe karjait, én pedig fújtattam egyet

    -      Akkor nincs más választásom, utasítalak hogy ajándékozd neki!

    -      Dehát...

    -      Nincs de, meg volt a lehetőséged, hogy úgy dönts eladod. Elszalasztottad, így ajándékba fogja megkapni! – vonta össze szemöldökét – Neked egyel kevesebb szolgáló, akit tudsz pótolni, bár hogy minek kell neked ennyi az is jó kérdés, neki viszont lehet az élete szerelme. Nem állhatunk az útjukba

    -      ... – Zifun látszott hogy belül őrjöng, de nem mondott semmit

    -      Keressük meg őket hogy elmondjuk a jó hírt – nagy mosollyal elindult, én pedig követtem őket

    -      Azonnal felség!

    -      Nicsak, Drakald és Floppy! – vakargatta meg a szarvas füle tövét

    ~     Nézzetek körül, hátha megtudtok valamit ti is, majd visszajövök! – intettem az állatoknak

    -      Na de felség ne piszkolja be magát! – ez a Zifu kikészít...

    -      Ez nem piszok, Zifu – mondta, mire Drakald dühösen prüszkölt egyet, Zifu cipőjére – Látod, megsértetted! – kacagott

    -      Fujj! – toporzékolt a férfi

    -      Na elég volt, menjünk be. Nektek pedig szép napot! – Floppy válaszul integetett neki

    -      Csupa kosz lettem! Át kell öltöznöm!

    -      Előbb elintézzük amiért indultunk

Nevrára a kovácsműhelyben találtak rá, ahol az ajtóból néztem a történéseket. Épp a fegyverét volt éleztetni, és ahogy meglátta a fenghuangokat üdvözölte őket

    -      Nevra drágám, van ránk pár perced?

    -      Több is felség – hajolt meg

    -      Gyere ki a sokajtós terembe ott kényelmesebb! – lépett ki Huang Hua

    -      Miről lenne szó? – nézett rájuk Nevra. Közelebb kellett mennem hogy halljam miről beszélnek

    -      Zifunak ajándéka van számodra. Ugye? – nézett a megszeppent Zifura, aki elkezdett erősen bólogatni

    -      Nekem? De hát miért? – csodálkozott a vámpír

    -      Igen, úgy gondolta, hogy Sudával jól megvagytok, így ajándékba adja neked, mint szolgáló lányt – mesélte boldogan Huang Hua

    -      T-tényleg? – csillant fel Nevra szeme

    -      Igen – mondta kicsit kelletlenül a férfi, úgyhogy Nevra inkább a főnix hölgy felé fordult

    -      Köszönöm – hajolt meg – nagyon köszönöm!

    -      Most menj dolgodra mi pedig beszélünk Sudával is és elintézünk pár dolgot

    -      Hálás köszönetem, ha bármire szükségük lenne tudják hol találnak – hajolt meg Nevra és visszasietett a műhelybe

Jó lenne végre visszatérni az életbe, nehéz elviselni hogy szinte nem is a gárdák kezében van a főhadiszállás. Remélem hamar hírt kapunk a hajóról és a küldetésről. Addig is lássuk mi lesz most.

Huang Hua és Zifu az udvarhölgyekhez ment én pedig követtem őket, magukhoz hívatták Sudát, és beszéltek vele

    -      Suda, a gazdádnak híre van a számodra!

    -      Igen... – mondta Zifu, de úgy mintha húznák a fogát

    -      M-micsoda? – ijedt meg a lány

    -      Semmi rossz, nyugodj meg – mosolygott rá Huang Hua

    -      Arra a döntésre jutottunk, jutottam – helyesbített – hogy ajándékba adlak egy itteni úriembernek

    -      Kinek? – kerekedett el a szeme

    -      Az árnyék gárda vezetőjének

    -      Nevrának? Hogyhogy?

    -      Így döntöttem, ennyi legyen elég. Tudod hol van a szobája, vagy átkísérjünk?

    -      Tudom, uram – hajolt meg

    -      Akkor menj, mostantól őt szolgálod!

    -      Igenis! – hajolt meg ismét, majd Nevra szobája felé vette az irányt

A két fenghuang a kristályterem felé vette az irányt, én pedig úgy döntöttem ennyi elég volt mára, visszamentem a betegszobába. Ahogy ott ücsörögtem és nézegettem milyen sápadt és beesett is az arcom, kicsapódott az ajtó és Ezarel esett be rajta.

    -      Jajj Miiko... Ha tudnád mennyire hiányzol.  A fenghuangok semmihez se értenek, de a hadsereghez meg főleg! Mi lesz velünk Valkyon nélkül? Cameria ehhez nem ért eléggé...

    ~    Húha, itt baj lesz...

    -      Miiko mit tegyek? Nevra örül Sudának, Valkyon hajókázik, én meg csak az alkímiához értek!

Majd ki is viharzott. Úgy gondoltam jobb ha utánanézek a dolgoknak, így a kristályterembe indultam. Pár szakértő a fenhuangoktól papírok fölé hajolva társalgott, Ezarel pedig a fejét fogta a háttérben pár obszidiános fiatal társaságában. Cameria gesztikulálva próbált valamit a tanácskozók tudtára adni, de meg se hallgatták. Közelebb mentem és egy borzalmasan összeállított hadrendet láttam a papírokon. A főhadiszállás nem volt védve, olyan harcnemek voltak egymással kombinálva akiket az ellenség egy perc alatt leterít. Ezarelnek igaza volt, Valkyon nélkül nem megyünk sokra... Sőt...

/Nevra/

    -      Én ezt unom...

    -      Hidd el én is. Nem haladunk semerre, és beleszólásunk sincs – helyeselt Eza

    -     Semmit se értenek hozzá, de beleszólni nem hagynak

    -      Lehet hogy a seregeik nélkül nem tudunk győzni, de ha így haladunk még kevesebb esélyünk is lesz velük...  

    -      Na jó, meg kell élezni a fegyvereim. Tartod itt a frontot?

    -      Már rég elejtettük...

    -      Akkor megyek – nevettem halkan, és kiosontam a teremből

Elmentem a fegyverekért amiket élezni akartam és berontottam velük a műhelybe. Két lelkes obszidiános kezelésbe is vette a drágáimat, én pedig a falnak dőlve várakoztam, amikor is Huang Hua hangjára lettem figyelmes. Benézett az ajtón és ahogy meglátott mosolyogva üdvözölt. Beszélni akart velem valamiről. Amikor kimentem utána a sokajtós terembe, Zifuval találtam szembe magam, aki kelletlenül tudtomra adta hogy ajándékba adja nekem az egyik szolgálólányát. Nem tudtam mire vélni a dolgot, amíg ki nem derült, hogy Sudáról van szó. Szinte repülni kezdtem a boldogságtól, bár azért kicsit elszomorított hogy nem kell titokban elszöktetnem, tök buli lett volna. Pár percig el se hittem hogy igaz amit hallok, de Huang Hua arcát látva rájöttem, ha Zifun múlna nem is lenne az. Úgyhogy inkább felé fordultam, és köszöntem meg. Ők elmentek hogy közöljék a hírt Sudával is, én pedig visszamentem a fegyvereimért, amik addigra készen is lettek. Megköszöntem a srácoknak a munkájukat és visszacuccoltam a szobámba. Épp a helyére tettem mindent amikor egy halk kopogást hallottam

    -      Bújj be! – és hallottam nyílni az ajtót

    -      Szia! – ölelt át valaki hátulról

    -      Szia baby! – fordultam hátra hozzá – Mi járatban?

    -      Beköltözök – mosolygott édesen

    -      Na ne mondd – öleltem át – már vártalak

    -      Olyan jó hogy veled maradhatok! Szerinted Zifu miért csinálta?

    -      Szerintem Huang Hua keze van a dologban

    -      Igazad lehet...

    -      Szeretnéd ha segítenék átcuccolni hozzám?

    -      Persze!

    -      Gondolom nem lesz ellenedre hogy meg kell osztanod velem az ágyat

    -      Még meglátjuk... Ha a padlón ébredsz akkor ellenemre volt – nevetett

    -      Na megállj! – felkaptam a vállamra és ledobtam az ágyra – Ha rossz kislány vagy kikapsz! – tovább kacagott

Végül elkísértem a szolgálólányok szobájához hogy összeszedje a dolgait. A ruháin kívül nem volt sok mindene, úgyhogy ezt be kell majd pótolnunk. Sok szép ajándékot fog kapni tőlem. Igaz hogy Lynnt még nem engedte el a szívem, de ez a bájos leányzó bebújt mellé, és kezdi átvenni a helyét. Bár őt se felejtem el soha, de Valkyonnál jobbat nem is találhatott volna.

Amikor mindent visszahoztunk hozzám, Suda nekiállt rámolni, én meg csak az ágyon fekve néztem ahogy minden ruhának helyet talál, és hosszú fekete haját próbálja elkotorni az arcából. Felálltam és odaléptem hozzá, hogy megfogjam a hajzuhatagot. Boldogan mosolygott rám, és folytatta a rendezgetést amíg én a selymes hajával babráltam. Amikor kész lett már esteledett, úgyhogy elmentünk az ebédlőbe, és megvacsoráztunk.

Visszaérve úgy döntöttünk jó lenne egyet zuhanyozni a hosszú napunk után, és meg kéne ünnepelni hogy velem maradhat,így a zuhany után az utunk egyenesen a nagy franciaágyba vezetett, és előre látta hogy hosszú, hosszú éjszaka áll még előttünk.