Kedves Olvasóim!
Nyugalom nyugalom, NEM fejezem be a storit, csak egy picit parkoló pályára került a magánéletem és a suli miatt, valamint azért mert pár dolgot fontosabbnak ítéltem meg nála. Elkezdtem dolgozni, jön az év vége, és a fő 'profilom' a rajzolás, így azzal töltöttem főleg a szabadidőm. Viszont így év vége felé (sulis év vége...) több időm lesz hozzátok visszatérni, és új ötletekkel boldogítani titeket. Szépen lassan átjutunk a földre, és meglátjátok mikkel kell szembenéznie egy eldaryainak az emberek nem túl veszélyes (vagy mégis?) világában
Tehát ne hagyjatok el, küldjetek energiát, lassan feléledek hamvaimból, mint egy főnix x3
Viszont!
Arra van kapacitásom hogy egy kérdezz-felelek szerű, esetleg kifejtősebb dolgot eszközöljek nektek ha van rá igény. Tehát, itt, facen, instán, ki hol ismer, lehet kérdezni nem kifejezetten spoiler témában.
Pl: Ennek és ennek a szereplőnek később lesz szerepe? - Vagy elmondom hogy igen/nem, vagy elmondom hogy miért nem mondom el (muhaha xD)
Esetleg valamit nem értettél pontosan, nem fejtettem ki eléggé, karakter infókra vagytok kíváncsiak (milyen magas, csillagjegy, hány éves, hány kiló, milyen hosszú a .... haja?, stb)
Tehát feel free to ask, én ittvagyok kb mindiiig! Ha összegyűlik egy adag kérdés (HA) akkor újabb bejegyzésben viszontláthattok. Fck yeah! :3
Mirus~
/Katarina/
Borzasztóan fáradtan ébredtem, fájt a hátam, elaludtam a
szárnyaim, nyöszörögve ültem fel. Valky keresztben lelógott az ágyról és félig
térdelve, félig fekve aludt. Feltápászkodtam, átmozgattam magam, majd
visszaültem az ágyra. Egy halk káromkodást hallottam magam mögül, hátrafordulva
egy álmos fejet láttam, és egy óriási nyújtózást.
- Jó reggelt – mondtam
- Eh.. Nem túl jó... – dörzsölgette a szemeit
- Akkor jobbat
- Ez jobban hangzik... Mi az isten történt éjjel?
- Nem tudom – gondolkodtam el – arra emlékszem
hogy Leiftant rávettem hogy menjen a kristályterembe. És ennyi
- Hát pedig történtek egyéb dolgok is. Többek
között ez is – mutatott a hajában lévő csíkra
- ? – nagyon érdekesen nézhettem rá, mert fogta és
leült mellém az ágyra, majd töviről hegyire elmesélt mindent az estéből
Forrás: deviantart - LitaOliveira |
- Hát ez minden. Dióhéjban – fejezte be
- .... Azta, szóhoz se jutok – ezt mind én
csináltam volna? Húha – és most mi lesz?
- Jó kérdés. Miiko tuti akar majd beszélni velünk,
és hát ki tudja. Elvileg visszaállt a rend
- Reméljük is... Már kezdett fárasztó lenni ez a
sok minden. És akkor most én vagyok a rossz te meg a jó?
- Úgy tűnik – mosolygott – mondtam én hogy te vagy
a kisördög
- Na azt még meglátjuk – fenyegettem meg az
ujjammal
Kopogtak, úgyhogy felkeltünk és megnéztük ki az. Jamon volt,
azt mondta hogy öltözzünk, együnk és menjünk Miikohoz akinek pár kérdése lenne
hozzánk. Előre féltem mert semmire sem emlékszem úgyhogy nem leszek túl
hasznos. Leiftan elvileg bent maradt a kristályban azóta, úgyhogy mindenki
belenyugodott hogy ott is marad.
Elmentünk zuhanyozni, nagy erőfeszítések árán összecsuktam a
szárnyaim és óráknak tűnő percekig csak álltunk a forró víz alatt, és örültünk
hogy ellazulnak az izmaink. Fáradtan egymásra néztünk, nem voltunk éhesek, nem
akartunk beszélni Miikoval, csak pihenni akartunk. Egyre reménytelenebbnek
éreztem a helyzetem, nem éreztem itthon magam. Tetszettek ezek a képességek meg
miegymás, de ha le kéne mondjak róla azért hogy hazamehessek, örömmel
megtenném. Bár hogy Őt itthagynám-e... Nehéz kérdés. Nem szeretek ezen
gondolkozni, de sajnos egyre közelebb van a kapu megnyitásának időpontja és ki
kell találnom hogy mi legyen.
- Min merengsz?
- Ezen az egészen
- Hogy érted? – elkezdte masszírozni a hátam ami
borzasztóan jól esett
- Hát, haza akarok menni, de nem akarok nélküled
lenni. És ezek a képességek se rosszak, meg alapból nem rossz itt. Csak
valahogy nem érzem nekem valónak...
- Megértelek. Nagyon fura lehet, idekerülsz és két
hét alatt megváltozik minden körülötted... Néztél mostanában tükörbe?
- Nem, miért? – ijedtem meg
- A szemed, más színe van. Fekete és fehér lett.
Szerintem tegnap változhatott ez is
- Jó ég... Már ez is? – kezdtem összezuhanni
- Hé, Kicsim, nyugalom – ölelt át – semmi baj nem
lesz
- Haza akarok menni – kapaszkodtam bele, és sírni
kezdtem
- Kat, Kat, nézz rám – emelte fel a fejem – nem lesz
baj, hazamegyünk – és megcsókolt. Hosszan és szenvedélyesen. Erősen
kapaszkodtam belé, és próbáltam minél közelebb húzódni hozzá, szörnyű két hetünk
volt és jól esett hogy végre kettesben és nyugalomban vagyunk, nem akarok
kiszállni a víz alól...
- Megyünk? – szipogtam
- Igen, ha kell megyek veled, és ha akarsz ott is
maradok veled
- De, de nem kell ezt tenned értem...
- Sokat gondolkodtam rajta, és így döntöttem, ha
maradni akarsz maradunk. Kész – szorosan átölelt és nem hagyta hogy tiltakozzak
Mivel már egy jó ideje áztunk, befejeztük a fürdést és
felöltöztünk, melegedett az idő így végre nem kellett nagykabátban járni, Valky
megígérte hogy bevásárol nekem, és pár perc tiltakozás után rájöttem hogy nincs
értelme tiltakozni, úgyhogy elmentünk reggelizni, bár nem voltunk túl éhesek.
Utána megkerestük Miikot.
Nem volt olyan mint amit vártam, nem kérdezett sokat, megértette
hogy nagyon fáradtak vagyunk, és hogy nem emlékszem túl sok mindenre, úgyhogy
hamar végeztünk. Észrevette hogy változott a szemem színe is, de nem említette,
aminek őszintén örültem, nem volt kedvem beszélni róla.
Az elkövetkező napok nyugalomban teltek, semmi említésre méltó
nem történt, nyugalomban teltek a napok.
A fenghuangok elhajóztak, az idő tavasziasra fordult, a kristály
gyönyörű nagyra nőtt, úgy látszott kezd helyre állni a rend, úgyhogy eljött az
idő hogy a kapu megnyitásával foglalkozzunk. Angyal tollat Eza már maroknyit
kitépett belőlem tehát azzal nem volt gond. Óriás csontot se lehet olyan nehéz
szerezni, de volt pár dolog aminek beszerzése nagyon nehéznek bizonyult.
Sárkány fog és karom, kentaur farok tincs, azt se tudom ezek az élőlények hol
éltek, úgyhogy hosszú heteknek nézünk majd elébe, amíg megtudjuk mit hol
keressünk.
Közjáték
- Mehetsz is! – csaptam rá az ajtót a könyörgő
csajra – Hogy nekem mennyi bajom van...
- Engedj vissza! – dörömbölt
- Menj már innen! – mondtam és kihajítottam neki a
cuccait az ajtón, majd visszacsuktam
- Bunkó paraszt! – kiabálta majd hallottam ahogy
lemegy a lépcsőn
Hova az istenbe tűnhetett Katarina... Nagyon kényelmes itt
lakni a házában de jó lenne tudni hol lófrál. Ha meg mer csalni nem tudom mit
csinálok vele, egyáltalán mi a fenének tűnt el? Ezt nem ússza meg szárazon.
Főleg hogy lassan kiürül a hűtő, és számlákat is kéne fizetni, de csak neki van
pénze, és nem tudom hol tartja, a szüleitől meg nem fogok kérni...
- Hé Orthon! – dörömbölt valaki az ajtón
- He? – kiabáltam ki
- Én vagyok az – jött a válasz – Markus!
- Megyek már! – kinyitottam az ajtót és
beinvitáltam – Mi járatban erre?
- A Főnök nem nézi jó szemmel hogy eltűnt a csajod.
Fél hogy baj lesz belőle...
- Nyugi már, elő fog kerülni, aztán majd jól kikap!
- De félő hogy megtudott valamit .....
- Mit tudott volna meg az ég szerelmére?? Az
erdőbe ment sétálni, hagyott egy levelet nem emlékszel?
- Nem tudom... De a Főnök ideges
- Legyen, szólok ha előkerül. Még valami?
- S-semm i.. Megyek is. Szia – kihátrált és
becsukta az ajtót
Én pedig elmentem fürdeni, este két csodaszép leányzót látok
vendégül, mindennek tökéletesnek kell lennie addigra. Takarítanom is kell, mert
már arra sincs pénz hogy valakit hívjak! Életben nem takarítottam, és amiatt a
fruska miatt erre kell adjam a fejem! Csak kerüljön elő, megkapja a magáét...
Eldarya
/Valkyon/
Miiko összehívta a gárdavezetőket, mert fontos megbeszélni
valója volt velünk a kapunyitásról. Meg kellett szerezni pár alapanyagot, és
ehhez emberek kellettek. Csapatokba voltunk osztva, Eza és Nevra, Ykhar és
Kero, Kat és én, valamint minden gárdából kevert párok. A vezetők feladata a beszerzés
lesz, a gárdatagoké az hogy megtudják minél pontosabban a hozzávalók helyét. Az
unikornis és a brownie vezeti majd az egész csapatot, ők mondják meg kinek
miért kell indulnia majd, és mikor. Nevráék mennek majd a kentaur farokért, mi
pedig a sárkány csontokért fogunk. Ykhar és Kero máris a könyvtárba vették
útjukat, hogy utánaolvassanak a kérdéses fajoknak, és elküldtek 3 párt hogy
kérdezzenek körbe a HQ-n belüli és kívül i területeken, főleg idős embereket
hogy merre élhettek ezek az élőlények.
A megbeszélés végeztével visszamentem a szobánkba ahol a
Kedvesem hagytam, de nem volt ott. Úgy döntöttem körbenézek merre lehet. Az
épületen belül nem láttam, így kimentem és a piacon kezdtem sétálni hátha arra
van. Egy rövid időn belül megláttam az egyik standnál, ahol ruhák voltak, nem
olyan drágák, és jó minőségűek, mint Purrirynél, de nem is rosszak. Nagyokat
gesztikulálva, boldogan társalgott az eladó fiúval, aki pólókat mutogatott
neki. Úgy döntöttem tisztes távolságból nézem mit csinál, úgyhogy az árnyékban
maradtam. Amikor a fiú a pult alól előhúzott egy pólót és elé tette nagyot
bólintott, majd besétált a stand mögé ő is, és láttam hogy leülnek valamire.
Kat feje búbja kilátszott, a fiúnak az arcát is láttam. Valamit csináltak, néha
egyikük vagy másikuk nyúlt fel a pultra, vagy a fiú táskájába, és egy negyed
óra után felálltak egy nagy dobozt tettek a pultra. Kezet ráztak, és Kat egy
csomó papírt adott a fiúnak, valamint egy maréknyi manát, cserébe hóna alá
csapta a dobozt, és vidáman integetve elballagott. Csendben követtem, amikor
belesétáltam Nevrába és majdnem orra estem. Megkérdezte hogy nincs e jobb
dolgom mint összevissza flangálni és fellökni embereket, mire bocsánatot kértem
tőle, de Katarina már el is tűnt. Francba...
Megéheztem úgyhogy már csak azért is meg kéne találnom, hogy
elhívhassam enni. Megnézem újra a szobámban, majd ha nem lesz ott akkor az
ebédlőben, de remélem útközben összeakadok vele. Hát nem így lett, mert most
Ezával sikerült összefutnom aki elráncigált a laborba, hogy megmutassa sikerült
kinyernie a tollakból a hozzávalót, valamint megkérdezte megvan e még az a
csontom amit Eweleyn műtött ki a belőlem. Egyszer az egyik küldetésem során
annyira összetört egy bordám hogy egy csontdarabot ki kellett venni onnan. Azt
azóta a betegszobában őrzik, ki tudja alapon, ami most jól is jön. Amikor
mindent elmondott elindultam volna a szobámba, de kijelentette hogy Miiko is
látni akar, úgyhogy a kristályterembe siettem, hogy hamar végezzünk. Feltűnően
nagy csend honolt a folyosókon, és Miiko is érdekes volt. Ő is a csontról
kérdezett, és megkért hogy menjek vele az ebédlőbe, mert reggel óta nem evett
semmit. Megígértem hogy utána megyek, csak előbb el kell futnom a szobámba
valamiért, úgyhogy ő azonnal odaindult én pedig megnéztem Kat ott van-e, de nem
volt. Csak Ynnylt láttam a sarokban csámcsogni az ebédjén. Szomorúan vettem az
utam az ebédlő fele, reméltem ott lesz ő is...
/Katarina/
Már mindent elintéztem, most Ezán és Miikon van a sor,
remélem összejön a tervem. Miiko most lépett be az ajtón, egyedül. Mindenkinek
jelzett hogy maradjanak csendben, és elfoglalta a helyét. Lekapcsoltak a
lámpák, és síri csöndben vártuk hogy az ünnepelt belépjen az ajtón. Hallottuk
ahogy lassan befelé sétál, és láttuk a sziluettjét az ajtóban. Amikor elég
közel ért hozzánk az összes fény felkapcsolt, és egyszerre kiabáltuk: „MEGLEPETÉS!”
Meglepettség látszott az arcán, aztán a felismerés:
- Szülinapom van?!
- Igeen! – visszhangoztuk
- El is felejtettem...
- Tudjuk, azért juttattuk eszedbe – jelent meg
Miiko előtte
- Pontosan! És ez mind az ő ötlete volt! –
mutatott rám Eza
- Tényleg? – nézett rám – Honnan tudtad?
- Csiripeltek a madarak – mosolyogtam rá
- Wow, köszönöm mindenkinek! – még mindig
megilletődötten pislogott
- Igazán nincs mit! – mondták páran
Mindenki közelebb jött, ajándékokat hoztak neki, volt akitől
fegyvert kapott, könyveket, ruhaboltba kuponokat, élelmet Floppynak, mindenki a
saját mana mennyisége szerint hozott neki ajándékot. Amikor az evés-ivás
lecsengett, és csak mi maradtunk Ezától és Nevrától egy ágynemű szettet kapott
amin egy „Itt jobb vagyok mint a csatatéren” felirat díszelgett, és egy
hozzáillő ne zavarjanak táblát az ajtóra „Terepfelderítés, és behatolás zajlik”
felirattal, amitől elvörösödött, és megígérte nekik hogy ezt még visszakapják
ők is majd valamivel. Miikotól kapott egy elsősegély készletet, elvileg ez
hagyomány, hogy minden szülinapján kap tőle egyet, és egy héten belül fel is
használja azt. Egy kicsit iszogattunk, majd amikor mindenki elment aludni mi is
visszamentünk a szobánkba ahol a kezébe nyomtam az óriási dobozt. Mosolyogva
nézte és leült az ágyra kibontani. Letépte a csomagolást, és kinyitotta.
Kiemelte belőle a szürke pólót, amire óriási fehér betűkkel ezt festettem: „Nem
csak az izmaim ekkorák..!” és egy befeszített kart. Amikor meglátta piros lett
az egész feje, és kérdőn rám nézett, mire csak megvontam a vállam, hát tehetek
én róla?
...
Halihó Mindenkinek!
Egy rajzverseny keretében jópáran megalkották nekem Katarinát! Elhoztam nektek ezeket hogy ne csak én csodálhassam őket ^^
(Az hogy milyen minőségben és formában sikerül feltenni az mind a bloggeren múlik akivel köztudottan nem vagyok jóban így csak remélem hogy szépen egymás mellett kerülnek fel a rajzok...)
Egy rajzverseny keretében jópáran megalkották nekem Katarinát! Elhoztam nektek ezeket hogy ne csak én csodálhassam őket ^^
(Az hogy milyen minőségben és formában sikerül feltenni az mind a bloggeren múlik akivel köztudottan nem vagyok jóban így csak remélem hogy szépen egymás mellett kerülnek fel a rajzok...)
Juci alkotása |
Cintia lányzója |
Orsolya rajza |
Beatrix műve |
Zihálva keltem fel, izzadságban úsztam és fekete tollak
voltak mindenütt, fekete tollak mint álmomban! Sikítva felpattantam, megráztam
magam és sírni kezdtem. Mindenki engem figyelt, az ágy körül álltak amikor én
kiugrottam belőle. Rájöttem hogy a saját szárnyaim tollaiban feküdtem... Valky
szemében aggodalom, Miikoéban rémület, a többiekében vegyes érzelmek
tükröződtek. A nyakamhoz kaptam, lihegve néztem körbe a többieken, amikor a
tükörben megláttam magam, a nyakamon ahol Leiftan hozzáért egy lila folt díszelgett.
Mi a csuda, idegesen léptem a tükörhöz és megnéztem a foltot. Kiszívták a
nyakam, de hogy? Egész éjjel a szobában voltam Valky mellett ez nem lehetséges,
csak egy rossz álom volt. Félve néztem körbe, a többiektől vártam mondják el mi
történt, de csak idegesen bámultak rám, mire inkább kirohantam a szobából, ki
az épületből és elrejtőztem a zene kertjében. Két perc sem telt bele és hűséges
farkasom Ynnyl jelent meg mellettem és bánatosan hajtotta fejét az ölembe.
- Mi a csuda volt ez? – tettem fel a költői
kérdést mire ő csak mordult egyet
Valós álom volt ez, vagy Leiftan műve? Mi történik velem
mostanában? Mérges voltam mert nem mondtak nekem semmit, Leiftant se vitték még
el innen, és ma kéne érkezniük a fenghuangoknak is. Felnéztem az égre és rájöttem
hogy még csak most jön fel a nap, mindenki felkelt volna miattam? Meg kell
tudnom mi a csuda folyik itt! Ynnyllel az oldalamon igyekeztem vissza a szobába
ahol farkasszemet néztem Miikoékkal.
- Mi folyik itt? – kérdeztem és egyenesen a
szemébe néztem
- Mi is ezt akarjuk tudni – válaszolta
- Akkor kezdjük azzal hogy mit csinál itt
mindenki, és mit tettem álmomban?
- Ülj le – utasított, összenézett a többiekkel,
mindannyian bólogattak – álmodban beszéltél, néha kiabáltál... Ilyesmiket: „Te
jóságos isten! Leiftan!”
- „Mégis mi a francot csinálsz?! Mit akarsz
tőlem?!” – folytatta Nevra
- „Semmit! Fejezd be! Meg foglak ölni! – így Eza
- És közben kibomlottak a szárnyaid, vergődtél,
sírtál, kiabáltál – nézett rám szomorúan Valky
- Mi az isten?! – néztem körbe rajtuk – Mi volt
ez?? – a pánikroham határán álltam, amikor Miiko letérdelt elém és megfogta a
kezem
- Meséld el mit álmodtál, akkor talán tudunk
segíteni
- Hát – néztem végig a többieken, főleg Valkyn,
nem akartam hogy hallja. Miiko láthatta ezt rajtam mert így szólt
- Fiúk, menjetek ki kérlek! És semmi hallgatózás,
ez most csak ránk tartozik!
- Igen Miiko –felelték egyszerre és kivonultak a
szobából. Valky egy szomorú mosolyt eresztett meg felém majd kilépett az ajtón
és bezárta maga mögött
- Miiko, én... – és sírásban törtem ki
- Mi történt? Bántott álmodban? – ijedtnek
látszott, aggódik értem...
- Nem, csak... A karjaiban ébredtem, ruha
nélkül... – zokogtam tovább, átölelt és bíztatott hogy folytassam – Azt mondta
mivel elvettem az erejét, a lelke egy darabját is megkaptam... És hogy lehet,
most Valkyt szeretem, de rá fogok jönni hogy vele akarok lenni, és feléleszteni
a nephilim fajt... És hogy gyerekeket akar tőlem, és én is akarni fogom – és
csak sírtam, és sírtam
- Mi történt ezután? Meg akartad ölni?
- Igen... de nem mozdult a testem amikor
próbáltam...
- Nem tudok neked biztosat mondani drágám, de ez
az ő műve lehet. Az ereje tényleg benned van, így beférkőzhetett az álmodba.
Kihasználta azokat a dolgokat amik keringtek az elmédben, így alakította az
álmodat. Ezért egy ágyban ébredtél vele, ezért Valkyonról beszélt, és
családról...
- És ha folytatja, és ma éjjel is ez lesz?
- Attól tartok én nem tudok ellene tenni. Most
viszont fürödj meg, öltözz át, hamarosan ideérnek a fenghuangok. Ők többet
tudnak ezekről a dolgokról, a főnix biztosan segít majd rajtad
- Köszönöm – szipogtam
- Ne köszönd,a családunk tagja lettél. Ez
természetes – mosolygott – most siess, ne késsük le őket
A szobában maradt amíg bementem a zuhanyzóba, utána
hallottam hogy nyílik az ajtó, de nem tudtam hogy ő ment-e ki vagy más jött be.
A szárnyaim visszaparancsoltam a helyükre, és beálltam a víz alá, élveztem
ahogy meleg járja át a testem. Ajtó nyitódott, én pedig összerezzentem. Éreztem
ahogy egy izmos test csusszan mögém, és rögtön tudtam hogy ki az
- Miiko elmesélte az egészet – suttogta a fülembe
– ne félj megoldjuk
- Borzalmas volt – rázkódtam meg – nem tudtam
tenni semmit...
- Azt mondta – itt nyelt egyet – olyan dolgokat
használt fel ellened amiken sokat gondolkoztál mostanában
Hátulról átölelte a derekam és magához húzott. Rájöttem mit
szeretne, nem akarja hogy Leiftan még egyszer az iránta érzett vágyaim
használja fel ellenem. Te jó isten, ezt nem tehetjük, még nem... Gyorsan
szembefordultam vele, lábujjhegyre álltam hogy közelebb kerüljek hozzá, és két
kezembe fogtam a fejét
- Figyelj – néztem a szemébe – tudom mire készülsz
- I-igen? – láttam a zavart, a félelmet, és az
aggodalmat amivel nézett rám
- Igen, és nem kell. Látom rajtad hogy nem állsz
készen szerelmem –néztem rá gyengéden – nem siettethetjük a dolgot, holmi
Leiftanok miatt
- De én...
- Segíteni akarsz rajtam, tudom. De nem ilyen
áron. Majd ha kész leszel rá, visszatérünk a témára, nyugodj csak meg –
megpusziltam az állát, mert odáig értem csak fel
- De te akarod – nézett rám bűnbánóan
- És? A jó dolgokra várni kell – átöleltem és az
ujjaimmal a hátát cirógattam – mindennek eljön az ideje
- Szeretlek – súgta a fülembe és rámkulcsolta két
karját – nem is tudod mennyire – de pontosan tudom gondoltam, pont annyira mint
én téged...
Nem tudom meddig állhattunk így a vízsugár alatt, de
rövidesen öltöznünk kellett, feljött a nap, és elindult a nyüzsgés a folyosókon.
Gyorsan kész lettünk, felöltöztünk és kézenfogva mentünk az ebédlőbe, ahol a
többiek egy asztal körül ültek. Leültünk közéjük, Miiko a fiúknak elmesélt
mindent, a lányoknak pedig csak annyit hogy Leiftan rémálmokkal üldöz.
Megkértem mindenkit hogy tartsák rajtam a szemüket mert félek Leiftantól, és
attól hogy miket tud még tenni, és megígérték hogy nagyon fognak figyelni rám.
Reggeli közben egy fiú rontott be az étkezőbe kiabálva „Itt
vannak! Látni a hajókat!” Tehát a fenghuangok ideértek. Mindenki egyszerre kelt
fel, segítettünk Karutonak rendet vágni az asztalok körül, Nevra pedig
büntetésének utolsó napjait töltve a konyhán villámsebességgel elmosogatott. Mindenki
szépen fel volt öltözve, a lányok virágokért szaladtak, én pedig úgy döntöttem
segítek nekik feltenni azokat a magasabb vázákba. Mindenki készülődött, pedig
még pár órába telik mire a hajók partot érnek.
Minden kész volt, de még volt időnk. Nem éreztem jól magam,
így Valky visszakísért a szobába és mondta hogy pihenjek le. Mellém ült az
ágyon és megvárta amíg elalszom.
- Visszatértél
hozzám?
- Mi? Neem,
neeeem!! – kiabáltam
- Mi a baj
szépségem?
- Takarodj
az álmomból! Hagyj engem békén!
- Ha azt
akarnád hogy békén hagyjalak nem lennék itt – kacéran vigyorgott rám
- Nem, nem
akarom! Menj innen, hagyj békén engem!
- Dehogy
hagylak, és most szépen fel fogsz kelni és lejönni hozzám! – parancsolt rám
- Nem fogok!
– dobbantottam a lábammal
- Már el is
indultál
Nem hittem neki. Még
alszom hogy indulhattam volna el? Majd megláttam a képet magam előtt ahogy
csukott szemmel botorkálok a folyosón, és a pince irányába tartok
- Neem, fel
akarok kelni! Hagyj békén! – kalimpáltam
Hirtelen nekiütköztem valaminek, vagy inkább valakinek. Egy
kezet éreztem a homlokomon, és hirtelen felébredtem és felpattantak a szemeim
- Erre itt van! – hallottam Valky hangját
- Rohanok! – kiáltotta Miiko
Felnéztem, és egy ismeretlen nőt láttam aki kedvesen
mosolygott rám. Barna bőre és haja volt, piros-arany ruhája és a kezét a
homlokomon nyugtatta
- Huang Hua! Hogy kerül Katarina ide??
- Belém botlott miközben kiabált hogy fel akar
ébredni – válaszolt a nő, akit Huang Huának hívtak – valaki megszállta az
elméjét
- Tudunk róla... Leiftan az
- Hmm, ha jól értettem Leiftan erejét te vetted el
– nézett rám – és most elkezdett bejárni a fejedbe és álmodban zaklatni
- I-igen – válaszoltam neki
- Amíg a kezem a fejedhez ér semmi esélye
visszatérni, de mihelyt elengedlek bármikor újra visszalátogathat
- És nem lehet ellene tenni valamit?
- Ha elvisszük innen, kisebb hatása lesz rád, de
úgy is visszajáró lehet majd. Taníthatok neked pár dolgot amivel ki tudod zárni
de ez azt eredményezi hogy több napot kell itt töltenünk
- Szívesen látunk titeket! – vágta rá azonnal
Miiko
- Akkor ebéd után várlak a cseresznyefa alatt.
Megpróbálunk kitalálni valamit ez ellen – mosolygott rám a nő
Elengedett én pedig majdnem összeestem, de Valky még időben
elkapott, így nem rogytam le a földre. Még mindig fáradt voltam, úgy tűnik a
fenghuangok is ideértek mialatt aludtam. Borzalmasan fájt a fejem, úgyhogy
visszamentünk a szobába, leültem és Miiko hozott nekem egy pohár vizet. Huang
Hua leküldött két szolgálót hogy felügyeljék Leiftant, így nagyobb biztonságban
éreztem magam, a lányok pedig virágokat hoztak és a hajamba tűzdelték őket hogy
ne szomorkodjak. Aleaja beszámolt arról hogy Huang Hua köszönt neki, odavan a
főnixért és alig várta hogy láthassa, úgyhogy örömmel hallgattam. Valkyon a
hátamat cirógatta és nyugtatott hogy nem lesz semmi baj.
Lassan ebédidő közelgett, megkordult a hasunk úgyhogy
elindultunk az ebédlő felé, ahol Karuto több fogásos ebédje fogadott minket.
Több fenghuang ült az asztalok körül és jóízűen ettek, Karuto pedig büszkén
állt a pultja mögött. Egy hátsóbb asztalhoz telepedtünk le, nem akartunk a
figyelem középpontjában lenni. Beszélgettünk, nevettünk, jól éreztük magunkat.
Az ebéd végeztével Valky kikísért a cseresznyefához, és egy hosszú csókkal
búcsúzott tőlem. Nem sokkal később megérkezett a főnix is és elkezdtük a
gyakorlást.
A dolog lényege, elvileg, hogy ki kell zárjam Leiftant az
agyamból. Tudatosítanom kell, hogy ez nem az ő hatásköre, nincs felettem
hatalma. Lehetőségem is volt kipróbálni, mert ismételten átvette felettem az
uralmat és megpróbáltam egy gyanútlan gárdatagot leütni, de Huang Hua még
időben elkapott. A délután folyamán egyre agresszívabban próbálkozott úgyhogy
abbahagytuk a dolgot, és a főnix kézenfogva vezetett vissza az épületbe. Két
udvarhölgy kezébe nyomott, hogy fogjanak amíg beszél Miikoval. Megtudtam hogy a
fenghuangok képesek gondolatot olvasni, és hasonló elmével kapcsolatos dolgokat
is tudnak, ezért vagyok védve Leiftantól ha fogom a főnix vagy az udvarhölgyek
kezét. Elraktároztam az információt és tovább beszélgettem a két lánnyal.
Kedvesek voltak, ugyanolyan vörös hajuk volt, kiderült hogy testvérek, Lilly és
Elly. Idősebbnek tűntek nálam, olyan 20 éves körülinek, de tudtam hogy van
esély rá hogy többszáz évesek. Huang Hua Miiko társaságában tért vissza, aki visszakísért
a szobámba és megkért hogy próbáljak aludni, addig a fenghuangok erősebb tagjai
őrzik Leiftant a pincében.
Valkyval összebújtam a takaró alatt. Beszéltem neki a
délutánról, hogy miket tudtam meg a két testvértől, és hogy elvileg nyugodtan
alhatok. Mosolyogva hallgatott végig, majd betakart és megpuszilgatott.
Átölelt, magához húzott, és éreztem minden izmának pici rezdüléseit. Így
aludtam el aznap éjjel.
Arra ébredtem hogy fázok, és valami kemény, hideg dolog van
alattam. Lassan kinyitottam a szemem és sikítani kezdtem. A pincében voltam, és
fogalmam sem volt hogy kerültem ide, biztos voltam benne hogy Leiftan műve, bár
most nem álmodtam semmit. Addig sikítoztam és sírtam amíg Miikoval az élen a
fiúk robogtak le értem és visszavittek a szobába. Már egy ideje kerestek engem
és nagyon rémültek voltak, ahogy én is. A szerelmem a karjaiba zárt, és
megígérte hogy nem ereszt el, még ha egész éjjel ébren kell majd maradnia akkor
sem. Mivel még éjszaka volt, csak az eltűnésem miatt voltak ébren a többiek
visszadőltünk aludni. Ígéretéhez híven egész éjjel a karjaiban tartott, és
reggel is az ölelésében ébredtem. Aludt, láttam az arcán hogy fáradt, egész
éjjel ébren lehetett miattam... Felkeltem, óvatosan eldöntöttem, és betakartam
hagy aludjon. Az étkező felé vettem az irányt ahol reggeliztem egyet, majd megbeszéltem Huang Huával és Miikoval hogy folytatom a gyakorlást. Átöltöztem,
és hagytam egy üzenetet hogy nem Leiftan vitt magával hanem a főnix, majd
kimentem az udvarra. Aznap, és a következő nap is csak gyakoroltam és
gyakoroltam. Legalábbis ezt hitték, mert igazából arra próbáltam rájönni hogy
hogy tudnám ugyanazt tenni mint Leiftan. Mivel ezidő alatt nem mászkált az
elmémben, legalábbis nem rendszeresen, a fenghuangok bejelentették indulásukat.
Én úgy éreztem sikerül Leiftan ügyködését reprodukálni, és ez akkor nyert
bizonyosságot, amikor az indulás előtti délután felvezették a pincéből, és a
jobb keze kisujja akaratlanul rángatózott párat. Viszont az hogy az elmúlt napokban nem történt
semmi nem a véletlen műve... Az indulás reggelén a hajók nagy részéről
hiányoztak a vitorlák, és más fontos dolgok. Mint később kiderült ezeket mind
én, azaz Leiftan tette, mégis nekem kellett szégyenkezni miatta. Igaz hogy
estére meglett minden, de ez így is egy nappal eltolta az utat...
Amíg mindenki a hajózási eszközökkel futkosott, én a
kristályteremben ücsörögtem, nyugalomban amikor az orákulum előlépett a
kristályból. Ujját intőn a szája elé tette, majd megfogta a kezem, és magával
húzott. Bele a kristályba! Annyira megijedtem hogy elakadt még a lélegzetem is.
A kristály közepén két nagyobb, kerek darab állt.
- Itt beszélhetünk, és senki sem fog hallani
minket – mosolygott a nő
- Ez.. mi, hogy? – dadogtam
- Ez a kristályom. Képes vagyok behozni ide azokat
akik méltók rá. De sietnünk kell, a tűrőképesség véges, és el kell mondjak pár
dolgot mielőtt a kristály kipenderít téged innen
- Rendben... – ránéztem az orákulumra, akinek az
arcán borzasztó fáradtság ült – Baj van?
- Emlékszel, amikor adtam nektek a kristályból?
Küldetéseket emlegettem neked
- Igen – bólintottam
- Itt lenne az első. Ez a két gömb, úgy működik
mint a jinjang. Ez a fehéren izzó a jang rész, ez a tiszta, jó energia. Az ott,
ami fakó szürke, a jin helye... Amit egy gonosz ember évezredekkel korábban ellopott
innen, az én hibámból. Beleszerettem és elhoztam ide. Elkapta ezt a követ, és
magába szívta a fekete energiát, majd lelépett. Azóta igyekszem visszaszerezni
és most, itt van. A ti Leiftanotokban van az összes sötét energia. Lehet hogy a
fajából adódó erejét elvetted, de ez csak erősítette benne a gonoszat... Te
különleges vagy, a személyed a jin, viszont a szíved mélyén benned van a jang
is, ami vonzza a párját, így jutottál ide, és akadtál rá Valkyonra. Mert az ő
személye a jang, tiszta, jószívű, ártatlan, az ellentéted. Viszont az ő lelke
mélyén is ott van a rossz. Mihelyt ezt feléleszted benne, béke jön az adott
világra.
Az első része a küldetésednek, éjjel hozd ide Leiftant, akkor vagyok a legerősebb. Beszippantom ide a sötétséget, vissza ebbe a kristálydarabba, az eredeti helyére, és akkor visszaáll a rend Eldarya földjein! – olyan sok információ hangzott el, hogy nem voltam képes gondolkodni, így csak rávágtam ami eszembe jutott
Az első része a küldetésednek, éjjel hozd ide Leiftant, akkor vagyok a legerősebb. Beszippantom ide a sötétséget, vissza ebbe a kristálydarabba, az eredeti helyére, és akkor visszaáll a rend Eldarya földjein! – olyan sok információ hangzott el, hogy nem voltam képes gondolkodni, így csak rávágtam ami eszembe jutott
- És hogy oldjam meg hogy idejöjjön?
- Gyakoroltál nem? – tette a vállamra a kezét –
Sikerülni fog.......
Elhalkult a hangja, és homályba merült minden. A következő pillanatban a hátamra estem és elkezdtem
köhögni. Felültem és már meg is fogalmazódott bennem a terv!
/Valkyon/
Az elmúlt napokban nyugodtak voltak az éjszakáink, nem
történt semmi különös, úgyhogy nem féltem lefeküdni este, bár jobban tettem
volna... Senki sem tudta előre hogy mi fog történni...
Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy becsukódik az ajtóm,
és a kis ördögöm nincs az ágyban. Felkeltem és azonnal végigdörömböltem a
többiek ajtajain hogy gáz van, majd mikor mindannyian felkeltek megláttuk
Leiftant. Görcsösen menetelt a kristályterem felé, ahonnan egyre erősödő fény
áradt, tehát mi is arra mentünk. Amikor beléptünk páran már voltak bent és a
kristály tetejét bámulták ahol Kat lebegett, fényesen izzó szemekkel, haja
körülötte a levegőben, és ördögien nevetett. Egyre gyűltek az emberek akik
kíváncsiak voltak, lassan ellepték az ajtót is, Lefitan állt a kör közepén,
esélye sem volt ellógni.
- Nocsak kit látnak szemeim? – szólalt meg – Csak
nem Leiftant?
- Mit akarsz tőlem? – nézett dacosan a férfi
- Inkább te mit akarsz tőlem, elvégre te jöttél
ide hozzám!
- Nemár hogy egy visszavágás miatt vonszoltál ide
ennyi enbert! – dobbantott dühösen – Megyek is!
- Nem mész
te sehova! – démoni hangjött ki a torkán – Beszédem van veled! A benned rejlő sötétség az én tulajdonom amit Ashkore
évezredekkel ezelőtt lopott el tőlem, és most visszafogom szerezni! Tudom hogy
halott, megölted, ezért halott leszel te is! Muhahaha – ördögi kacaj
hangzott, mint akit megszálltak
Lángcsóvák lőttek ki a kezéből lefelé, egyenesen Leiftan
irányába. A kristályból kék fény, indák nyúltak ki, és Leiftan elkezdett
szétmállani és beszippantotta a kristály, aminek így az egyik fele feketévé
vállt
- Visszaállt
a rend, a béke, az egyensúly! A jó és rossz energiája újra a helyén van! De még
egy feladat vár a bélyegzettekre, elhozni a békét a földre. Így most kiosztom
két bélyegem azokra akik méltóak eme feladat elvégzésére!
Katarina ba karja előre lendült és egy fekete félkör égett a
bőrébe egy fehér csíkkal benne, majd egy hajtincse kifehérült, a tövétől a
végéig. Nem értettem mi történik, és amikor az én kezem lendült a levegőbe már
pánikoltam. A jobb csuklóm alatt megjelent egy fehér félkör egy fekete plusz
jellel benne és ha jól láttam a szemem sarkából, egy tincsem feketévé vált.
- Menjetek
bevégezni a sorsotok!
Majd Kat szeme fénye kialudt és erőtlenül rogyott előre, és
a másodperc töredékén múlt hogy odaértem és el tudtam kapni. Nem értettem
semmit, elfáradtam, és sajgott mindenem. Miiko mindenkit elküldött, Eza
segítségével visszatámogatott a szobámba, Nevra pedig felkapta a szerelmem és a
vállán hozta utánunk. Lefektettek minket, és még hallottam Miiko hangját
- Holnap sok megbeszélni valónk lesz...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)